Az írás

Az írástanulást megelőző első lépések már az óvodában megtörténnek. Az írásmozgás koordináció fejlődése 3 éves kor körül kezdődik és 6-8 éves korban fejeződik be. A rajzolás az írást megelőző grafikai tevékenység. A következő, az írás szempontjából lényeges feltételek fejlesztésében van szerepe:

• a formaemlékezet: lényeges szerepe van a szavak kialakításában, hiszen nem mindegy, hogy a betűket milyen sorrendbe tesszük a szavak leírásánál;
• a térbeli tájékozódás: az írás irányának a meghatározásához szükséges;
• a mozgáskoordináció: az íráshoz, főképp a folyó íráshoz szükséges finommozgás megfelelő szintű kialakulásáért felelős;
• a ceruzafogás.

Az íráskészség kialakításához elengedhetetlen:

• az észlelés, ép érzékszervek: szem -látás, fül – hallás,
• a testi fejlettség, idegrendszer fejlettsége,
• a térben (írófelületen) való eligazodás,
• a szem – kéz koordináció,
• az azonosság/különbözőség felismerése (fontos a betűfelismeréshez),
• analizáló-szintetizáló képesség,
• a figyelem, intelligencia, memória,
• az alak-, forma-, szín- és nagyságállandóság (konstanciák) felismerésének a képessége; (fontos a kis-, és nagybetűk elkülönítéséhez.)
• a formafelismerés, a formaemlékezet,
• a mozgás szabályozása: részben automatikus jellegű, részben finom koordináción alapuló, tanult, tudatos teljesítmény.
• az érzékszervek, idegi működések, és a mozgásszerv rendszer (csontok, izmok) összehangolt működése.

Az olvasás

Az olvasás a legtöbb kultúrában az általános műveltség szerves része. Hivatalosan az iskolában tanulunk meg olvasni, de vannak gyerekek, akik már az iskolába lépés előtt képesek erre. Az olvasás megtanulásához szükséges készségek fokozatosan alakulnak ki. A folyamat megkezdése előtt a gyerekek nincsennek tudatában a szó leírt és kimondott formája közötti kapcsolatnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a beszélt nyelv hangjai és a betűk között nincs minden esetben 1:1 megfeleltetés.
Hat éves kor előtt nehézségeik vannak a gyerekeknek a szavak hangokra bontásával, nem tudják megnevezni a kezdőbetűket, és azt sem tudják megmondani, hogy milyen betűre végződnek a szavak. A szótagok elkülönítése viszont könnyebb a számukra. Ezeknek a képességeknek a kialakításában fontos szerepe van a fonológiai tudatosság feljlesztésének.

Az olvasási képesség több részképességből áll. Két nagyobb csoportot különböztetünk meg:

• az alacsonyabb szintű képesség a szófelismerés,
• a magasabb a szövegértő olvasás

A betű és a hang megfeleltetése mellett kezdetben a rövid távú memória terjedelme is befolyásolja az olvasástanulás minőségét. Ha az nem képes elegendő információt tárolni, lassan olvasnak a gyerekek, amin gyakorlással lehet segíteni. A jó olvasók kialakítanak egyfajta technikát a szöveg feldolgozására, amely a rosszul olvasóknál elmarad.

Az életkor előrehaladtával fokozatosan más képességek kerülnek előtérbe. Amíg kezdetben a szavak dekódolásának és emlékezetben tartásának van jelentősége, addig később inkább a motiváció megléte illetve hiánya van hatással az olvasástanulásra.

Tanulási zavarok

A tanulási zavarok természetszerűleg először az iskolában jelentkeznek. Óvodáskorban vannak erre utaló jelek az érintetteknél, de ezek értelmezése igen nehéz. Egyik válfaja sem köthető az intelligenciához és nem növik ki a gyerekek. Megfelelő terápiával sokat lehet javítani a deficiten.

Az írás zavarai

Az írásképesség fejlődési zavarát diszgráfiának nevezzük. Megnyilvánulási formái a következők lehetnek:

• a hangzók időtartamának hibás megkülönböztetése
• a nyelvtani szabályok alkalmazásának nehézségei
• a hangok és a betűk megfeleltetésének a nehézsége
• szövegtagolási problémák, amelyek nem társulnak olvasási zavarral, értelmi elmaradással, hallás-, látás- mozgászavarral

Ha az írásképesség agyi károsodás hatására sérül agráfiáról beszélünk.

Az olvasás zavarai

Az olvasás elsajátításának fejlődési zavarát diszlexiának nevezzük. A megnevezést abban az esetben használjuk, ha az olvasási képesség alatta marad az intelligencia és a megfelelő olvasástanítási módszer alkalmazása alapján elvárhatónak, és a zavar az érzékszervi funkciók (látás, hallás, szaglás, egyensúlyozás, ízérzés, tapintás) eltéréseivel nem magyarázható. A fejlődési diszlexia többnyire öröklött.
Amennyiben az olvasási képesség elvesztése agyi károsodás következménye alexiáról beszélünk.

A diszlexia egyik válfaja a diszkalkulia, a számolási zavar. Az ezzel a problémával küzdő gyerekeknek gondot okoz a szám fogalma, a metamatikai képletek, jelek, szimbólumok értelmezése.

Két nyelven írni és olvasni tanulni

A Németországban született és/vagy élő kétnyelvű gyermekek 6-7 évesen válnak részévé a német oktatásrendszernek. Legkésőbb ebben az életkorban eljön az a pillanat, amikor a felnőttek elvárásokat támasztanak a nyelvi fejlődésükkel kapcsolatban. Azok a grammatikai tévesztések, amelyek az óvodában “aranyosak” voltak, az iskolában hibának számítanak, hiszen aki nem beszéli jól a nyelvet, nem is tudja megtanulni leírni azt. A szókincsbeli, nyelvtani hiányosságok is rányomják a bélyegüket a gyerekek teljesítményére. Jogos tehát a kérdés, hogy mekkora teher az iskolába lépő gyermek számára, ha nemcsak németül, hanem magyarul is elkezd tanulni írni és/vagy olvasni. Ha úgy döntenek a szülők, hogy belevágnak a feladatba további kérdések merülnek föl: hol lehet magyart tanulni Németországban? Csak olvasni, vagy olvasni és írni is tanuljon a gyermek? Vajon milyen hatással lesz a teljesítményére a német iskolában, ha magyarul is tanul? Amíg egyes családok merészen nekifognak a munkának, mások óvatosabbak, mert úgy vélik, hogy túl nagy a kihívás a gyerekek számára.

Literáció alatt írásbeliséget, műveltséget, vagy az írás és olvasás képességének birtoklását értjük. Különösen a gyermekek számára fontos olyan környezetet teremteni, amely a későbbiekben megfelelő alapját képezi az iskolai tanulmányoknak. Gyakran az óvodában elkezdenek ismerkedni a betűkkel, sőt néhány gyermek olvasni is tud, mire iskolába kerül.

A bilingvis gyermekek szülei már a betűkkel való játékos ismerkedés szakaszában szembesülnek az első problémával, nevezetesen hogy melyik ábécére hivatkozzanak, amikor a gyermek megkérdezi, hogy épp milyen betűt lát a papíron, hiszen a magyar – német kiejtésbeli különbségek nyilvánvalóak.

A biliteráció fogalma nem ismeretlen a nemzetközi szakirodalomban. A téma iránt érdeklődők német nyelvterületen `Biliteralität`-ként, angolszász nyelvterületen `biliteracy`-ként találják meg a könyvekben. Az írás és az olvasás képességének a birtoklását jelenti két nyelven. Alapvetően nem szükségszerű velejárója a kétnyelvűségnek. A kivándorlók második, harmadik…stb generációjára jellemző, hogy nem ismerik a származási nyelvük írott változatát. Számos esetben előfordul, hogy nem adott a lehetőség a származási nyelven való oktatásra szervezett keretek között, de a tévhitek és a motiválatlanság is nagyban hozzájárulnak a téma negatív kezeléséhez.

A kétnyelvűvé válásnak két lehetséges módja van: a természetes (kivándorlás, vegyes házasságok), illettve az instrukcionált út. Az utóbbi szinte minden esetben választott, tehát a nyelvtanuló tudatosan teszi le a voksát egy bizonyos nyelv mellett, hogy azt az iskolában, nyelviskolában megtanulja. Nem kétséges, hogy a folyamat mind a négy készség – beszéd, értés, írás, olvasás – tökéletesítését magában foglalja.
Ha természetes úton válik valaki kétnyelvűvé gyakran előfordul, hogy valamelyik nyelvének kizárólag a beszélt változatával találkozik. A Németországban élő magyar – német kétnyelvű gyermekek egy jelentős része ebbe a csoportba tartozik. Pontosabban azokról a gyerekekről van szó, akik az első osztályt Németországban kezdték el, tehát Magyarországon egyáltalán nem jártak iskolába.

Csak olvasni, vagy olvasni és írni is tanulni?

Mielőtt munkához fognak a Németországban magyart tanító pedagógusok két fontos kérdést kell tisztázniuk:

1. Egyszerre történjen a magyar és a német alfabetizálás, vagy egymást követően?
2. Csak olvasni, vagy olvasni és írni is tanítsák a gyerekeket magyarul?

Pro és kontra több érvet lehet fölhozni. Az első kérdéssel kapcsolatban két vélemény vetekedik egymással. Vannak akik úgy vélik, hogy ha egyszerre kezdenek el ismerkedni a gyerekek a magyar és a német ábécével, olyan mértékben összekeverik azokat, hogy a német iskolában problémájuk származik belőle, ezért csak felsőbb tagozatos gyerekek oktatását vállalják. Az elmélet alapja, hogy először egy nyelvi rendszer alakuljon ki, amire aztán a későbbiekben alapozhat a gyermek. Más szavakkal, ha először megtanulják a német ábécét, minden gond nélkül magukévá tudják tenni a magyart is.
Mások úgy vélik, hogy semmi akadálya annak, hogy párhuzamosan vágjanak bele a gyerekekkel a feladatba.

A második kérdés megválaszolása bizonyos mértékben összefügg az elsővel. Alapvetően három modellt különböztetünk meg:

1. Első osztályban, párhuzamosan a némettel kezdenek el tanulni a gyerekek magyarul írni és olvasni.
2. Az első osztályban elkezdődik az alfabetizáció, de csak olvasni tanulnak a gyerekek.
3. Kizárólag felsőbb évesek tanulnak írni és olvasni szukcesszív módon.

A módszerek sikeressége, előnyei és hátrányai eddig tudományosan nem bizonyítottak.

Siker vagy kudarc?!

A siker titka a kitartás, mind a gyerekek, mind a szülők és a pedagógusok részéről. Gyermekkorban általában a szülőktől indul a kezdeményezés a magyartanulásra. Később, fiatal felnőttkorban sokszor maguktól döntenek úgy a kétnyelvűek, hogy megtanulják a származási nyelvük írott változatát is, mert kiváncsiak a gyökereikre.
Általában a fiatalabb gyerekeket könnyebb motiválni. Ők egyszerűen elfogadják, ha a szüleik úgy döntenek, hogy magyarul is tanuljanak írni és/vagy olvasni. Az idősebbek iskolai és szabadidős elfoglaltságai, valamint esetenként a motiválatlanság sokszor nem teszik lehetővé, hogy eleget tegyenek szüleik kérésének. Ha mégis vállalkoznak rá, kellemetlen plussz feladatként élik meg a magyartanulást.